Vajon mit tesz a legendás Artúr király azzal, aki indokolatlanul és nagyon felidegesíti? Alaposan szétközépkorizálja a delikvens hátsóját, nem? Hát, nem. Hanem olyan pert akaszt a nyakába, hogy ihaj.

2027, London. 3056, Valahol a Naprendszerben. 2115, A Föld. Ezek azok a kezdő inzertek, amiket mi, SF rajongók imádunk. Térben és időben konkretizálni a jövőt, hogy tudjuk, a fantasztikum tudományos. Vagy legalábbis valami valóságalapja van. Nem pedig "Réges rég egy messzi, messzi galaxisban...". Az alábbi kép összegzi és kronológiai sorrendbe állítja a filmes víziókat, kezdve 2012-től. Ami egyben a világ vége is, ugyebár...

A teljes képért katt ide.

A NASA űrsikló-programjának vége kapcsán több honlap és újság is cikkezett a korszakos járműről. A statisztikákból pedig egy különösebben nem dicsőséges kép bontakozik ki előttünk. 1977-ben indult a program, és 44 éve alatt összesen 135 repülést produkált. Az öt aktív űrsiklóból kettő balesetben pusztult el - legénységével együtt (a Challenger 1986-ban és a Columbia 2003-ban). Az űrsiklókkal kapcsolatos negatív vélekedés azonban nem áll meg ennél a vitatható sikerű programnál - hanem az egész ún. űrkorszakot kritikával illeti.

Arról már korábban írtam, hogy mihamarabb látni akarom Caesar felemelkedésének történetét. A várakozás félelemmel párosult, ahogy a premier napja közeledett, a bukás szele szinte már arcomat cirógatta. Aztán függöny fel, villany le, pisszegés és halk rágcsálás.

Aki nem tudja, mit fog csinálni jövő nyáron - nos, annak most elmondjuk. Megküzd azokkal az álnok, gonosz sithekkel/azokkal az önhitt, dekadens jedikkel, méghozzá a Jedi Campben. A tábor immár éves rendszerességgel megrendezésre kerül, fantáziadús, érdekes és szórakoztató alternatívát nyújtva fiatalok (és fiatal-lelkűek) számára a szokásos nyári fesztiválok mellé.

Volt egyszer, nem is olyan rég, egy galaktikus szonettverseny. A feladat az volt, hogy szonettformában, sci-fi témával kellett verset írni. Olyan meglepő és boldogító sikere volt a versenynek, hogy ezen felbuzdulva most kiírnánk egy újat. Ez alkalommal a távoli kelet felé vesszük az irányt és sci-fi témájú haiku írásokat várunk.

Egy kis akcióval szeretnénk kedveskedni az sf.blog olvasóinak: aki ma, aug. 23.-án 22.00 és 24.00 között a Facebookon lájkolja a Galaktika profilját, az megnyerheti a három darab páros Challengeland belépőt! Úgyhogy, kedves sf.blog Olvasók - lájkra fel!

Biztosan sokan emlékszünk a '90-es évek egyik képeskönyvére, amiből rajzfilmsorozat is készült. Nekem csak a mozgóképi variánshoz volt szerencsém, de bőven elég volt az is - a fél percen keresztül kimerevített képernyőnek a legunalmasabb gyerekkori élményeimet köszönhetem. Persze azért én is mindig keresgéltem Wally-t...

A Mars mindig is egyfajta álma volt a science fiction íróknak. Közel van, viszonylag földszerű, és bár jelenleg nagyon nem jó hely, nem lenne lehetetlen kellemesebbé tenni. (Legalábbis sokkal könnyebb volna, mint a Vénuszt vagy a Merkúrt.) 2006-ban volt egy Hugo-díjátadó, ahol egy Pörgés című regényt is díjaztak, és ebben a könyvben is szó volt arról, hogy az emberiség először egysejtűekkel bombázza meg a Marsot, hogy a vékonyka szén-dioxid légkört valamennyire oxigénnel is feldúsítsák. Most kiderült, hogy az ötlet tudományosan sem tekinthető elvetendőnek - sőt...

Újabb csillag tűnt fel az égen azok számára, akiket visszariaszt a megértő és kedves csillámvámpír (Alkonyat&társai) jelensége: ez pedig az Underworld 4 című, javában készülő film, ami - szerencsére - nem a kissé neccesen elsült Rise of the Lycans, hanem az Underworld 2 folytatása.

Van ez a Ridley Scott nevű ember, aki úgy döntött, visszanyúl a sci-fi-horror legzseniálisabb alkotásainak egyikéhez, és új Alien-filmmel rukkol elő. Ezt már tudtuk. De ugyanez a Ridley Scott azt is elhatározta, hogy amint azzal kész van, egy másik kultikus sf-mű világában is forgat egy új filmet...

Vannak bankrablók harisnyával vagy símaszkkal, és vannak sci-fi hősök. Hősök, akik nyilvánvalóan kifogytak a pénzből, és úgy döntöttek, a társadalom óvó keretei már képtelenek őket megtartani, nem elég a segély, az életnek vége... Bűnözni kell... de hogy a kirabolt üzlet alkalmazottja meddig fogja a hasát a röhögéstől, azt csak találgatni lehet.

Pierre de Fermat, francia ügyvéd és hobbimatematikus 410 évvel ezelőtt született, 1601 augusztus 17-én. Annak ellenére, hogy nem a matematika volt elsődleges foglalkozása, sokat tett a tudomány előbbrejutásáért, elsősorban geometriai számítások terén.

A vámpírok mindenütt ott vannak! De most tessék elfelejteni a True Blood vagy a Twilight, vagy akármelyik képregény vámpírjait. A való életről beszélünk. És hogy mennyire igaz ez az állítás, azt rendőri iratok is alátámasztják, ugyanis nem rég sikerült elkapniuk egy vámpírt, természetesen éjjel.

Nem érne hidegzuhanyként minket a hír, ha megkérdeznénk, hányan írnak sci-fi vagy akármilyen más történeteket olvasóink közül, és 90% azt mondaná, hogy ő igen. Az olvasó ember szeret írni is, az alkotás minden ember vérében van, minden ember fantáziája hihetetlenül egyedi és érdekes a többiek számára. Egyetlen dolgot kell megtanulnunk: saját belső világunkat úgy megírni, hogy érdekes és érthető legyen mások számára. Ehhez nyújt segítséget a Szépíró Mesterkurzus - mindenki számára!

Tudniillik a képen egy Atlas-5 rakéta nyakán ülve egy műholdat látunk, akit Junonak hívnak, aki a római mitológiában Jupiter felesége volt. A kilövés alig egy hete történt. A szonda feladata a Jupiter vizsgálata lesz: szilárd mag után fog kutatni az óriásbolygó körül keringve. Megfigyeli majd a magnetoszférát és az atmoszférát is, és a kutatók reményei szerint a Jupiter eredetére is fényt derít majd. Ezen kívül még négy fontos kilövést tervez a NASA erre a fél évre. Az amerikai űrkutatási hivatal most messzebbi célpontokra tervezi a felderítést és kutatást.

space.com

A számítógépes játékok és a szerepjátékok szerelmesei egyből tudják, mit látnak: bizony, az Elder Scrolls sorozat legutóbbi három sikerjátékából kivágott arcokat. Legalul a Morrowind 2002-es arcképei, középen az Oblivion 2006-os termése, legfelül pedig az ősszel megjelenő Skyrim alakjai láthatók. A kép már azért is nagyon tanulságos, mert nagyon hatékonyan szemlélteti, milyen ütemben fejlődnek a számítógépes játékok és grafikák. Nagyobb méretű képért kattintson IDE!

Amikor a NASA, minden űrkutató idősebb testvére nagyvonalúan legyintett, és a privát űrutazásnak ajándékozta a Föld körüli pályát, hogy ő maga egy magasabb ligában kezdjen játszani (méghozzá a Hold, Mars és aszteroidák jól hangzó kifejezéseivel fémjelzettben), voltak cégek, akik gondolkodás nélkül lecsaptak a lehetőségre. Ilyen volt a Boeing, akik már a járművüket meg is tervezték. Sőt: most már a rakéta is megvan a kapszula alá, az Atlas-5. Most már csak egy dolog kell, hogy a projekt megvalósulhasson: pilóták.

Gyors körkapcsolás: mi a helyzet a jelenleg készülődő filmeknél? Forog a The Dark Knight Rises, az Elysium és a World War Z. Némi vizuális infó következik.

A márciusban bekövetkezett katasztrofális 9-es erősségű japán földrengést leginkább a fukusimai események kapcsán szoktuk emlegetni és tragikusnak tartani, melyekről Arnold Gundersen nukleáris szakértő azt nyilatkozta, hogy "Húsz Csernobil zajlik egyszerre.". De nem is csak a csernobili rész az ijesztő ebben az eseményben, hanem maga a rengés katasztrofális ereje, és az elsöprő cunami, amit elindított. Most pedig közzétettek egy kutatási eredményt, ami újabb határozottan ijesztő jelenséget ír le.

Nem rég hírt adtunk róla, hogy a Föld egyik legszárazabb vidékén (ahol gyakran 10% alá esik a páratartalom, az éves csapadék pedig nem mindig éri el a 10 mm-t...), az Atacama-sivatagban nagy hirtelen leesett egy kis hó, olyan mennyiségben, ami már-már megszégyeníti a Kárpátok egyik-másik januárját. Ez a kép az ESO Very Large Telescope-jánál készült, nem sokkal napkelte előtt. A bal oldalon egy áthaladó műhold húzta csík, a jobb oldalon pedig egy meteor látható. Nagyobb méretű képért IDE kell kattintani.

A tudomány jelen állása szerint ciklikus naptevékenység vitathatatlanul egyik legdurvább jelensége a fler. Olyan mennyiségű töltéssel rendelkező részecske, foton, sugárzás és ki tudja, mi minden áradhat ki ilyenkor csillagunkból, hogy azt gyanítják (bár még nem elfogadott a nézet), hogy még érzelmeink és gondolataink is megváltozhatnak tőlük kis mértékben, ráadásul nyugtalan az álmunk. És ha az emberre ilyen mértékben hat, az érzékenyebb műszerek és az állatok vajon hogy éreznek? Nézzünk meg hat jól dokumentált esetet a történelemből, és lássuk, mire számíthatunk a közelgő naptevékenységi csúcskor (amit 2013-ra jövendöl a NASA... kár, hogy akkor már nem lesz világ, amely közismerten 2012-ben véget ér, ugye).

Hiba lenne a XXI. században azt gondolni, hogy már láttunk mindent. Minket már nem érhet meglepetés? Dehogynem. Például nem láttuk Charlton Hestont Benny Benassi-ra zúzni, nem láttuk Zirát mosolyogva headbengelni, nem láttuk a majomtanácsot zsűrizni. De vajon ki nyeri a tánczversenyt?

A tudomány eddig csak feltevésként fogadta el azt az állítást, hogy a világűrben sodródó meteoritok egyikén érkezhetett nagyon kezdetleges élet a Földre. Most már bizonyíték is van arra, hogy ez az elmélet legalábbis nem kizárható, ugyanis egy kutatócsoport nem régen többféle olyan molekulát is kimutatott ilyen kőzetekben, amelyek elengedhetetlenek a DNS keletkezéséhez.