
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy egyszer egy olyan műfaj, hogy kalandjáték. A kalandjátékok dicső múltra tekintenek vissza, hisz a szerepjátékok mellett ezek voltak sokáig a PC-s játékvilág zászlóvivői. Népszerűségük az úgymond point’n’click (kattintással vezérelt) korszakban érte el csúcspontját. Az időszak húzócímei a Maniac Mansion, Broken Sword és a Monkey Island című sorozatai voltak. Aztán az 1990-es évek végére, mikor a stratégiák, szimulátorok és FPS-ek megkezdték térhódításukat a 3D segítségével, a kalandjátékok, melyek időigényesebbek (meg nyelvtudást igénylőbbek) és vizuális szempontból visszafogottabbak voltak, kezdtek veszíteni népszerűségükből. Az újabb, ígéretes címek, mint például a Grim Fandango vagy a The Neverhood egyaránt megbuktak, és a Myst-stílusú játékok klónjai nem tudták a végtelenségig elszórakoztatni az embereket. Ekkor tört be a köztudatba a norvég Funcom fejlesztőstúdió egyik tagja, Ragnar Tørnquist a The Longest Journey-el (norvég címe: Den lengste reisen). És ahogy mondani szokták, a többi már történelem.
Utolsó kommentek