Nem tudom, a kedves Olvasók hogy vannak vele, de az az igazság, hogy ha az ember árterület mellett lakik (Tisza holtágak, Fertő-tó, stb.), akkor a nyár éjszakái bizonyosan azzal telnek, hogy nyíííííííííííííííííííííí-CSATT, nyíííííííííííííííííííí-CSATT. Nos, a szúnyog-status quo tarthatatlan, és bár télen nem annyira nyomasztó a probléma, ideje elkezdeni radikális lépéseket kilátásba helyezni a zümmögő kis mocsadékok ellen. Mi ezt a felettébb szélsőséges szúnyogirtási műveletet javasoljuk, ami ezen a WTF-hangulatú nap képén is látható. Követeljük, hogy a kormányok fogjanak össze és küldjenek Gatling-gépágyú kezű napszemüveges tyrannosauruson lovagoló, tűzoltóbaltát lengető rendőröket a szúnyogok ellen. Ha követelésünk nem teljesül, továbbra sem alszunk majd jól nyáron. És ezt vehetik fenyegetésnek is.

Te vajon meddig húznád az Éhezők Viadala résztvevőjeként? A Newgrounds csapatának hála most kipróbálhatod Flashjáték formában! Katt(niss) ide!

A közelmúlt egyik legnagyobb jelentőségű és hatású sci-fis/fantasys vonatkozású animéje egyértelműen az Attack on Titan / Shingeki no Kyojin volt: az internet pillanatok alatt megtelt vele, és az animeconokon is felbukkantak a 3D-s manőverfelszerelésbe bújt csapatok. Mai képünkön egy olyan rajongó lányt láthatunk, aki nagyon komolyan veszi a 3D-s manőverfelszerelését - annyira, hogy literben méri...

A házasság nem egyszerű intézmény. Összetartást, kölcsönös megbecsülést és sok türelmet igényel. A következő fiktív levelezésben informatikai nyelve fordítva olvashatunk egy ilyen problémáról, és annak lehetséges megoldásáról.

Van az úgy, hogy egy-egy sorozatban felbukkan egy crossover epizód; pl. Eurékában feltűnik a Warehouse 13 csinos, és zseniális tudóspalántája, Claudia Donovan, Fargo legnagyobb örömére.

Ezúttal azonban az élet produkált egy kisebbfajta crossovert természetesen szigorúan csapón innen.

A GoT rajongók kedvenc, szegényes szókinccsel bíró, ám lojalitásban verhetetlen óriása, Hodor tett látogatást egy Star Wars szimbólum pilótafülkéjében.

Ki tudja, mit keresett ott; lehet, hogy privátban ő maga is Star Wars rajongó...

Már most nagyon sok kritikát lehet olvasni arról, hogy Orson Scott Card nagyon megkötötte a filmkészítők kezét, és ez végül inkább rosszul jött ki. Máskor mindig az a probléma, hogy nem elég hű az eredeti műhöz a feldolgozás. Úgy tűnik a filmadaptáció egyszerűen egy olyan műfaj, amitől túl sokat várnak. Sosem lesz olyan, mint a könyv. Miért is lenne? Ezért kell elolvasni. Ha tényleg nagy rajongói vagyunk a könyvnek, akkor örülhetünk, ha egy hű illusztrációt kapunk hozzá. Ha viszont egy akciódús vizuális parádéra vágyunk, akkor talán jobb, ha a készítők kicsit elrugaszkodnak.

Star Wars-témában sok mindent láthattunk már. Az űreposz szereplői és kellékei napjaink ikonjaivá váltak. A popkultúra nevében folyamatosan elhalmoznak minket a témában alkotott ilyen-olyan remekművekkel, vagy éppen a klasszikus kultúra és képzőművészet Star Warsosított interpretációival. A rajongók kreativitásának nincs határa, eredménye viszont annál több. Igaz, nem annyira a humoros újrahasznosítás kategóriájába esik, de nem kevésbé érdekes az Avanaut művésznévre hallgató fotós sorozata is. Ő ugyanis Star Wars-játékokat (egészen pontosan lego- és akciófigurákat) állított be és róluk készített szinte megtévesztően élethűre sikeredett képeket.

Hát, ehhez nincs mit hozzátenni. Nagyon baba. (És: TÜNDÉK! Végre!)

Sajnálatos módon (vagy pont szerencsére) szó sincs Star Wars-spinoffról Han Solo szőrös(szívű) társa főszereplésével, csak néhány fantáziadús, SW-témakörben alkotott moziplakátról. A képek középpontjában természetesen a csillagháborús, galaktikus eposz gárdája áll, a legutóbbi mozi(- és tévé)sikerek főszerepeibe bújtatva. Az apropó pedig a freakingnews.com Star Wars mashup versenye, amelynek legszellemesebb alkotásaiból válogattunk most.

Volt ugye ez a film, a Blade Runner. Szerettük, annak ellenére, hogy sem a címadó könyvhöz (Blade Runner - a Pengefutár), sem a tulajdonképpeni sztori alapregényéhez (Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?) nincs sok köze. Szerettük, mert a kiváló Harrison Ford játszott benne, szerettük, mert nagyon jó film és szerettük, mert Edward James Olmos (mindannyiunk szeretett Bill Adamája) magyarul (is) beszél benne. Van azonban valaki, aki még nálaunk is jobban szereti a filmet, olyannira, hogy fogta magát és zseniálisan előállította Rick Deckard ruhatárát.

Aki valaha is olvasott világűrös sci-fit, az örök időkre eltelik kíváncsisággal: milyen lehet beülni egy űrsiklóba? Mit lát az asztronauta? Mennyi kütyü, kapcsoló, kar, monitor és névtelen műszer kacsintgat vissza az űrhajósra? Harrison Bergeron barátunk talált egy linket, ahol mindezt meg is tehetjük! Körbenézhetünk egy pilótafülkében, zoomolhatunk, és egyáltalán - ugyanazt láthatjuk, mint azok a bátor asztronauták, akik a világűr meghódításában az emberiség előőrsét képezik. Bár a világűr meghódítása még vágyálom, azért ne tagadjuk - elkezdtük.

George Lucas azt állítja (és ezzel mi egyetértünk), hogy a Star Wars művészet, és mint művészet (ezzel már nem biztos, hogy egyet értünk), folyamatosan remixelhető, hogy egyes hatásokat fokozhassuk. Ezt a hozzáállását érhetjük tetten a Blu-Ray kiadásban is. Lényeg a lényeg, ha ő így, akkor mások is így: egy John Woo (nem a filmrendező) nevű divattervező és illusztrátor művész úgy döntött, akkor ő most egy kicsit remixeli a SW karaktereit, és a legfrissebb divat szerint felöltözteti őket.

Mindannyian tudjuk a Terminátorról, hogy legyőzhetetlen, Zsákos Frodóról, hogy nagyon szívós és mindenképpen eléri a kitűzött célját, és azt is, hogy a Pókember nagy tapasztalattal, igen gondosan szövi a hálóját. Kemény fából faragott gyerekek ezek, ebből következően pedig tartós az élettartamuk. Aztán arról is van információnk, hogy Magneto és X professzor mutáns csatározásai nem tegnap kezdődtek, hogy a gyémántfiú Edward Cullen már több, mint száz éve igyekszik káprázatos csillogásával megnyerni magának a napi vámpír-betevőt, valamint, hogy Piton professzor sem most kezdte a bájitalkeverést. Azt pedig már talán mondani sem kell, hogy Kirk kapitány hírnevén és rajongó táborán sem fog az idő. Kortalan csapatról van tehát szó kedvenc sci-fi - és fantasy-hőseink személyében, amit mi sem bizonyít jobban, mint az alábbi képsorozat. Ennek tanúsága szerint ugyanis ők már a napóleoni háborúkban is délcegen állták a sarat - méghozzá orosz generálisokként.

1929-ben a kozmológia olyan felfedezést tett, ami megdöbbentette a kor tudósait: a tér-idő, azaz maga az univerzum tágul. 1998-ban ez kiegészült egy újra csak meglepő adalékkal: nem csak tágul a kozmosz, hanem egyre gyorsabban és gyorsabban teszi! Ez pedig nem éppen szívderítő fejlemény az univerzum sorsát illetően, ugyanis egy olyan állapothoz vezet, amikor a tér-idő annyira kitágul, hogy a tágulás még az atomokat is elemeikre szaggatja egy Nagy Reccsben (ld. bővebben Arthur C. Clarke és Stephen Baxter Időodisszeia trilógiáját).

A klisé a következőképpen hangzik: mikor leszáll az éj, a sötétség gyermekei új életre kelnek, és vad portyázásra indulnak, hogy ártatlan halandók vérét vegyék. A valóság forgatókönyve szerint azonban nem kell démonoknak megjelenni ahhoz, hogy a legkeményebb macsó térdei is remegni kezdjenek. Ehhez már bőven elég egy szende szőke, egy pimasz barna vagy egy ártatlan vörös színre lépése is. A hatást pedig csak fokozza, ha mondjuk a szöszke angyalka egyúttal vérszívó is. Bizony, a legdurvább veszélyforrást a Végzet halhatatlan vámpírasszonyai jelentik, akik csábító és megtévesztő csomagolásuknak köszönhetően könnyedén elejtik a prédát. Pánikra azonban semmi ok: Uraim, készüljenek! Most megtudják, hogy kiktől kell a leginkább félteniük életüket és vérüket! Legalábbis a filmvásznon és a televízió képernyőjén.

Annak ellenére, hogy a nagy forgalamzó-és filmgyártó cégek akár dollármilliókat is képesek egy-egy film népszerűtésére költeni, mindig becsúszhat egy hiba. A hollywoodi merchandising gépezete az ország határain kívülre úgylátszik már nem ér el: ezt bizonyítják legalábbis a most előkerült poszterek. Félreértelmezések, képzőművészeti műremekek és olcsó megoldások következnek!

Az ember hazamegy a suliból és/vagy melóból, bekapcsolja a számítógépet és már el is veszett a virtuális térben. Megkezdődik a kaland: a stratéga szerepkör vagy éppen a hentes (csak véresen, mocskosan Bruce Willis után szabadon) szerepének betöltése a jól megérdemelt jutalom a fárasztó nap végén. A számítógépes játékok szó szerint kikapcsolnak: észre sem vesszük, és máris hosszú, monitor előtt töltött órákkal lett rövidebb az életünk. Haszontalan lett volna? Nos, ha vannak még emberek, akik úgy gondolják, a kockaság, mint hobbi, bizony nem más, mint időpazarlás, azok jobb, ha most sürgősen átértékelik ezt a véleményt. A gamerek ugyanis még a real life tudósokat is lenyomták.

Pontosan. Legutóbbi nagy szerepe, a Trónok Harca sorozatból ismerős Ned Stark kapcsán többen felkiáltottak: hé, én ezt az embert már láttam meghalni! Nos, valóban, erre jó esély van, ugyanis kevés színész produkált annyi halálesetet, mint Sean Bean. Egy hangulatos haláltánc-videó végigvezet minket 21 ilyen pillanaton. Vigyázat! A videóban 21 filmre vonatkozó spoiler és 21 haldokló Sean Bean látható!

1957. Goszpogyin Koroljev és csapata jóvoltából egy Szputnyik egységben űrutazást tett Lajka kutya, aki - mivel a visszatérést még nem tudták megoldani - az életét adta a nagy szovjet jövőért az orbitális pályán. Ironikus, hogy a kvázi munkatáborban dolgoztatott rakétatudós most mozarti magasságokba tör: operát írtak ugyanis a hérosz kutyusról és az őt a világűrbe juttató tudósokról most operát írtak.

Operát.

Az egész úgy kezdődött, hogy Harry Potter hollywoodi nagykövete (polgári nevén Daniel Radcliffe) volt oly botor, és egy "szülőanyjával", J.K. Rowlinggal folytatott beszélgetés során kifejtette álláspontját egy igen kényes ügyben. E szerint a vélemény szerint a Harry Potter-széria bizony jóval überkirályabb, mint a Star Wars-filmek. Az úriembernek persze volt nyomós érve is: míg a Potter-múviknak sziklaszilárd irodalmi alapjai vannak, addig Lucas bácsi eposza bizony nem rendelkezik ilyesféle munícióval. Ez az előny azonban veszni látszik, mihelyst széles vászonra kerül a Potter-fiú meséje. A multiplex-élmény ugyanis meglehetősen erős rokon kötelékekre mutat rá az ifjú Fazekas és a Csillagjáró-fiú története között. Példának okáért itt van rögtön tíz plusz egy ráadás említésre méltó hasonlóság.

Harrison Ford a Szárnyas fejvadász folytatására készül: a 71 éves színész már tárgyalt Ridley Scott rendezővel a szerepről.

Az ember képzeletét ősidőktől fogva foglalkoztatja egy különleges, mítikus lény, amelynek létezésére ugyan bizonyítékot máig nem találtunk, de például az első kínai donoszauruszcsontok felfedezése bázisként szolgálhat e mágikus, misztikus óriás hüllő legendáriumához.

Természetesen nem másról van szó, mint minden mitikus lény leghatalmasabbikáról, a sárkányról. A fantázia szüleménye számos írót is megihletett; Smaug ( J.R.R.Tokien), Kalesszin, Orm Embar (Ursula K. Le Guin) Jószerencse (Graham Edwards), Halálszárny (Warcraft), Viserion (George R.R.Martin), Cyan Bloodbane (Dragonlance), Saphira (Christopher Paolini), vagy éppen Süsü, a barátságos egyfejű (Csukás István) a fantasy szülötte, Fafnir pedig a germán mitológia gyermeke.
Számos illusztrátor is merített a sárkánytémából, köztük Boris Vallejo is, ám következő összeállításunk nem a világhíres festmények, vagy történetek sárkányairól szól, hanem azokról, "akiket" egy kis kézügyességgel, és némi gyakorlattal magunk is életre hívhatunk otthon.
A gyöngysárkányokról.

A használt számítógép alkatrészek újrahasznosítása nem kis feladat; a panelek, alaplapok, hang-, és videókártyák, lemezolvasók, egerek etc... szétszerelésére egész iparág szakosodott. Nem ritkán a fejlődő országok szegénynegyedeiben élők egyetlen kereseti lehetősége, ugyanakkor súlyos egészségkárosító hatása közismert.

Igen ám, de mi van akkor, ha nem szétszedve hasznosítjuk újra az alkatrészeket, hanem így:

Hogy az alkotás művészi értéket képvisel-e, azt nem tudom, de a készítője rendkívül ügyes :)

David Brin tegnap (2013. október 6.) töltötte be 63. életévét. Ezúton is szeretnénk boldog szülinapot kívánni neki és gratulálni impozáns életművéhez. Szeretnénk, hogy még többször ennyit élhessen, és írjon még nagyon sok remekművet!